Hasfelmetsző Jack:
(Jack the Ripper) a fedőneve annak a londoni sorozatgyilkosnak, aki 1888-ban öt nőt (négy korosodó prostituáltat és egy fiatal nőt a Whitechapel nyomornegyedben) ölt meg (habár tizennégy gyilkossággal gyanúsították) ritka kegyetlenséggel: sebészi pontossággal vágta ki szerveiket (veséjüket, szívüket), sőt, az ötödik áldozata szobáját körbepakolta annak szerveivel. A gyilkosságokat úgy követte el, hogy a bűntettek színhelyei egy keresztet formáljanak a térképen.
Áldozatai: Első áldozata a negyvenkét éves Mary Ann „Polly” Nichols volt, akinek augusztus 31-én éjszaka vágta át a torkát. Miközben a lány haldokolt a koszos kis sikátorban, gyilkosa huszonöt centiméteres hosszú késével felhasította a hasát. Nyolc nap múlva a negyvenhét éves, tüdőbajos „Sötét” Annie Chapmant ugyanilyen eszközzel és módon küldte a másvilágra.
Ekkor kezdték emlegetni még egy whitechapeli utcalány meggyilkolását. Őt ugyan egyszerűen leszúrták, ezért a rendőrség nem hozta összefüggésbe a Hasfelmetszővel, de a közvélemény rémült felháborodása arra kényszerítene a hatóságokat, hogy erősítést küldjenek a nyomornegyedbe. Az aggódó londoni üzletemberek által támogatott Whitechapeli Polgárőrségbe pedig egymás után jelentkeztek a magándetektívek és a polgári önkéntesek. Az erősödő félelem leleplezte a viktoriánus világ sötét oldalát. Az elkényelmesedett társadalom sokáig nem törődött azokkal a kegyetlen körülményekkel, amelyekbe a szegényeket kényszerítene.
Abban a korban, amikor a nemi életről nem is tettek említést, az úgynevezett „tisztességes emberek” szemet hunytak a város számtalan prostituáltjának tevékenysége fölött.
Továbbra is a figyelem középpontjában maradt viszont a gyilkos, aki vörös tintával írta első, tettével kérkedő levelét, és „Hasfelmetsző Jack” aláírással látta el. Gúnyolódása, hogy a rendőrség soha nem fogja el, megalapozottnak tűnt, de a gyilkosságok bizonyos rendszeresen ismétlődő motívumait sikerült meghatározni.
Orvosszakértők megállapították, hogy a gyilkos balkezes és jártas az anatómiában, nagy szakértelemmel és pontosan tudja eltávolítani az emberi testrészeket.
Az is kiderült, hogy a bűntényeket este 11 és hajnali 4 óra között követte el. Mindez azonban nem jelentett elegendő támpontot. A nyomozók ekkor a gyilkosságokban ártatlan embereket kezdtek üldözni csupán azért, mert ismert visszaeső bűnözők, szexőrültek, elmebeteg sebészek vagy éppen hentesek voltak. A gyanúsítások azonban sorra eredménytelennek bizonyultak.
A gyilkos merényletei egyre merészebbek és visszataszítóbbak lettek. Szeptember 30-án éjfél után azonban megzavarták, amikor a negyvenöt éves Elizabeth „Hosszú Liz” Stride torkát vágta el, ezért a Hasfelmetsző gyorsan eltűnt az éjszaka ködében, áldozatát holtan hagyta, de nem csonkította meg. Amikor megtalálták a nőt, egyik kezében egy fürt szőlőt, másikban édességet tartott. A tanú, aki megzavarta a gyilkost, hallott ugyan lépéseket, de a tettes arcát nem látta.
A szokott kedvtelésétől megfosztott Hasfelmetsző negyvenöt percen belül újra támadt. Áldozata akkor Catherine Eddowes volt, megölte és kibelezte, veséje egy darabját postán küldte el a rendőrségnek. Néhány méterrel arrébb az őrszem meglepő módon semmit sem hallott.
Ezen a mozgalmas éjszakán, amikor a nyomornegyed minden sarkán állt egy rendőr, és mindenfelé járőröztek, a feltehetően véres ruhájú gyilkosnak megint sikerült elmenekülnie.
Negyedik áldozatának meggyilkolása után egy levelet küldött a rendőrségnek, az áldozat egy veséjét mellékelve, melyben azt üzente, hogy a másik vesét megsütötte és megette. Ebben a levélben továbbá azt is kijelenti, hogy soha nem fogják elkapni. Igaz, ami igaz, a rendőrség indoklás nélkül zárta le az ügyet, néhány heti nyomozás után. Egyesek arra gondoltak, hogy a labilis elmeállapotú Albert Viktor koronaherceg, Viktória királynő unokája lehet a bűnös, vagy pedig a sikertelen ügyvéd, Montague John Druitt volt Hasfelmetsző, aki köztudottan nőgyűlölő volt és gyakran járt anyjához a Whitechapel negyeden át, akit elmegyógyintézetben ápoltak. Druitt bűnösségét erősíti, hogy a rendőrségi nyomozás lezárását megelőzően vetette magát a Temzébe, búcsúlevelet azonban nem hozták nyilvánosságra, emiatt nem egészen fogadható el a bizonyíték ellene. A gyilkos kilétének tisztázására Patricia Cornwell brit írónő tett kísérletet, amelyhez Cornwell DNS vizsgálatot vett igénybe. Gyanúja szerint a tettes nem más mint Walter Richard Sickert nevű festő, aki ráadásul évekkel később megfestette a meggyilkolt nők képeit is, méghozzá úgy, hogy egy felöltözött férfi kép mellé hol élő, hol pedig halott meztelen női képet festett. Ez a pszichopatikus vonás és az arcok hasonlósága egészen megegyezik a Hasfelmetsző Jack által elkövetett rémtettek jellegével. Cornwellnek sikerült hozzáférnie Sickert több személyes tárgyához, így olyan levelekhez, amelyről DNS mintákat próbáltak szerezni. Összevetették ezt a rendőrségre küldött levelekkel, de nagyon kevés DNS gyűlt össze. Sickert holttestéhez sem férhetett már hozzá, mivel elhamvasztották. Cornwell azonkívül kételkedik a rendőrséghez írt levelek hitelességében, mert az egyiket, amit a gyilkos Hasfelmetsző névvel látott valószínűleg Tom Bulling újságíró írta érdeklődéskeltés gyanánt.
1973-ban Sickert állítólagos balkézről született fia, Joseph terjesztette azt, miszerint a gyilkosságok egy szabadkőműves-összeesküvés részei voltak. Erről családi kapcsolatai révén van tudomása. Állítása szerint legfőbb célja volt ennek a Mary Jane nevű áldozat eltüntetése, aki egy rangon alúli házasság tanúja volt. Öt évvel később a Joseph Sickert elismerte, hogy kitalálta a történetet, ám mielőtt meghalt, 1990-ben elmondta, hogy Walter Richard Sickert volt Hasfelmetsző Jack.